Éjszakai rémület!

Szilvia és Péter úgy döntöttek egy alkalommal, hogy ideje lesz elmélyíteni a kapcsolatukat. Egyik este Szilvia Péternél töltötte az éjszakát. Ez volt az első éjszakájuk, amit végig egymással töltöttek. Valamikor éjszaka Szilvia felébredt. Talán szokatlan a hely, gondolta, sikerült visszaaludnia, de hamarosan ismét felébredt. Nem volt teljesen sötét a szobában, az ajtó nyitva volt és kint a nappaliból enyhe fény áradt a hálóba. Szilvia, ahogy szétnézett a szobában, meglátott egy különös árnyékot az ajtóban. Mikor jobban szemügyre vette és valamelyest hozzászokott a szeme a szoba fényéhez, akkor látta meg az ismeretlen férfit, aki úgy látszott őt figyeli az ajtóból. Szilviát elkapta a rémület. Őrülten rángatni kezdte Pétert és közben kiabált és sitítozott is a félelemtől. Mikor Péter felébredt és sikerült legalább annyira megnyugtatni a barátnőjét, hogy értelmesen és összefüggően el tudja mondani, mit látott, addigra az idegennek hült helye lett. Péter még akkor töviről hegyire átvizsgálta a házat. Nem talált senkit és arra utaló nyomot sem, hogy valaki járt volna a házban. Szilvia jó ideig nem aludt Péternél, egyszerűen nem mert még egy éjszakát a fiúnál tölteni. Péter gyakran mondogatta a lánynak, hogy biztos csak álmodta a dolgot, vagy épp álmodott valamit, és amikor felébredt még mindig látni vélte az álomban látottakat. Szilvia hiába ismételgette, hogy nem álmodott és nem is volt álmos, tehát lehetetlen, hogy álomképet látott akkor éjszaka.
Egy idő után egyre kevesebbet beszéltek az esetről és lassan Szilviában is enyhűlt az átélt rémület emléke. Már maga is próbálta valami kézenfekvő dologgal megmagyarázni a látottakat.
Eltelt még egy pár hónap, mire a pár ismét Péter házában együtt töltötte az éjszakát. Nem történt semmi szokatlan. A következő éjszakát is együtt töltötték. Egy kis éjszakaifény világított a szobában. Péter ismét arra ébred, hogy Szilvia sikítozik és vadul rángatja őt. Péter rögtön kiugrott az ágyból és egyből elindult átkutatni a házat. Nem talált ismét semmi gyanus dolgot. Mikor belépett a hálószobába, Szilvia az ágyon ült, a takarót szorosan magára húzva zokogott és reszketett.
Mikor a nő megnyugodott valamelyest, Péter megkérte mesélje el mit látott. Szilvia elmondta, hogy egy férfit látott az ajtó előtt és pont őket nézte. Most a hálószoba ajtaja csukva volt, a férfi bent a szobában az ajtó előtt állt, és figyelt. A féfi megkérte a nőt mesélje el, milyennek látta a látogatót.
Körülbelül úgy 180 cm magas, vékony. Kicsit csapzott, őszes, egyenes szálú hajú. Legalább 2 hetes szakálla és mélyen ülő szemei voltak a férfinak. Sötét színű kockás pizsamát viselt.
Péter alig hitt Szilvia leirásának. Édesapja viselt sötét zöld kockás pizsamát, mikor meghalt. És a személyleírás is egyezett. A halála előtt pár nappal csúnyán összeveztek, egy butaság miatt. Mindketten nagyon büszkék voltak ahhoz, hogy kezdeményezzék a békülést és megbeszéljék a dolgot. Péter édesapja nagyon beteg volt, már az ágyból sem tudott segítség nélkül kikelni. A férfit azóta sem hagyta nyugodni, hogy nem tudott bocsánatot kérni édesapjától. A halála napján és az az előtti éjszakán nem aludt otthon.
Péter egy új esélyt látott, hogy beszélni tudjon az elhunyt édesapjával, Szilvián keresztül. De a nő hallani sem akart arról, hogy valaha is még egy estét, vagy éjszakát a házban töltsön. Péter sok éjszakát virrasztott át, hátha ő is meglátja apja szellemét. De sajnos erre nem került sor. Időközben Szilviával megromlott a kapcsolatuk és szakítottak. Péter nem adta fel a reményt, hogy egyszer lesz lehetősége az édesapjának a bocsánatát kérni.