Kisértetház II. rész.

Teltek a hónapok. Erzsébet és két gyermeke, ugyan kezdték megszokni a szellemárnyak időnkénti felbukkkanásait az ablakuk, és ajtajuk előtt, és nagyon ritkán otthonukban. De azért fusztrálta őket. Egyre többször került szóba a költözés lehetősége. A kisértetjárástól eltekintve, a ház tökéletes otthont nyújtott számukra.
Hosszútávú bérleti szerződést kötöttek, és a teljes házat felújították. Úgy tervezték, hogy idővel megvásárolják az ingatlant.
Egyik este vacsora után, együtt tévézett a család, amikor hat árnyékember, párokban haladtak el köztük és a televízió között. Majd a falon keresztül távoztak.
A gyerekek megrémültek, és kirohantak az utcára. Ilyen intenzitású jelenést még nem tapasztalt a család a házban.
Erzsébet ekkor döntött úgy, hogy segítséget kér.
Pár nappal később felkeresett egy médiumot, elmondott neki mindent. Azt a tanácsot kapta, hogy először probáljon beszélni a szellmekkel. Mondja el nekik, hogy mi a család szándéka a házzal, és mindent, amit az ő jelenlétük kapcsán éreznek.
Erzsébet pontosan úgy tett, ahogy a médium javasolta. Ezt követően minden nap, mikor egyedül volt otthon, beszélt a szellemekhez. És minden alkalommal, amikor meglátta a hivatlan átsuhanó vendégeket.
Ettől a gyerekek méginkább félni kezdtek. Szabadidejüket az udvaron, vagy a közeli parkban töltötték, csak ne kelljen a házban lenni.
Eltelt egy - két hét, de látszólag nem történt semmi. Csak Erzsi érezte azt, hogy megbolondul. Ugyanis szokásává vált beszélni a szellemekhez. Változás nem történt, csak az asszonynak csökkentették a magány érzését.
Körülbelül úgy két hét elteltével, változás történt. Az addig sűrűsödő túlvilági jelenlét , folyamatosan csökkeni látszott. Míg majdnem teljesen megszűnt. Már csak néha - néha érzékeltek átsuhanó árnyakat a házban. Azok is inkább csak villanás szerűek voltak. A család kezdett fellélegezni.
Folytatása következik.