Kisértetház III. befejező rész.

A látszat azt mutatta, a családnak hasznára váltak a beszélgetések az árnyéklényekhez. Lassan kezdett úgy tünni, nyugalom köszönt Erzsébetékre. Eltelt egy pár hónap, nem történt semmi szokatlan.
Egyik nap délután Erzsébet haza ért a munkából. Belépett a házba, egyenesen a konyhába indult. Még mielőtt elérte volna, hirtelen megtorpant. A nappali előtt elhaladva egy pillantást vetett a helyisébe. És akkor meglátott egy idösödő férfit, magas volt, őszes hajú, vékony testalkatú. Rövidujjú pálmafás inget viselt. Az egyik kezében tálca volt, rajta poharak. Épp áthaladt a nappalin. Erzsi kicsit megijedt. Ki lehet ez az idegen férfi, és miért szaladgál tálcával a kezében az ő otthonában. Gondolta betörő nem lehet. Akkor ki, és mit keres ott. Mire végig gondolta ezeket, bátorságot is gyüjött. Lassan visszaindult a nappali felé. Mikor oda ért egy kicsit még habozott, majd hirtelen belépett a helyiségbe. De ott már nem volt senki.
Erzsi nem talált más magyarázatot a történtekre, mint azt, hogy most egy élethű szellemet látott. Az elkövetkező hetekben több ilyen valóságosnak tűnő jelenést is láttak. Erzsébet lánya egy idős, ősz kontyba fésült hajú, szemüveges nőt látott a nappaliban az egyik fotelben ülni. A jelenség alig egy percig volt látható, majd eltűnt.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A család úgy határozott, költöznek, amint lehet. Nagyon rövid idő alatt sikerült új házat találniuk magunknak.
A költözés előtti éjszaka, Erzsébet nagyon nyugtalanul aludt. Valamikor hajnali négy óra tájékán felébred. Elindult a mosdóba. Nem kapcsolt vilanyt, kintről elég fény szürödött be a házba.
A szobába visszafelé tartva csukva voltak a szemei. Anyira álmos volt, hogy nehezére esett nyitva tartania őket. Kezeivel tapogatta a falat, tudta ott van az ajtó, mindjárt eléri, és ekkor megfogott valamit, ami hűvős, tömör zselészerű anyagnak tünt. Szörnyen megijedt. Felsikoltott. Hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Majd gyorsan a kapcsoló felé nyúlt, és felkapcsolta a villanyt. De nem látott mást azon a helyen, csak az üres falat.
A család még aznap sietve elköltözött, és tudomásom szerint azóta, szellemmentes, nyugodt életet élnek.