Remete!

Ehhez a történethez szükséges egy kis bevezető. Az előzmények fontosak az események megértéséhez.
Egy családról szól. Férj (Iván), feleség (Rozália), közös gyerek 3 éves (Andrea) a feleség első házasságából 15 éves lány (Ivett). És a rég nem látott férj testvére (János).
A család életében váratlanul tűnt fel a rég elfelejtett testvér. Ő amolyan igazi remete volt. Eszembe jutott róla a Lord együttes, Vándor című dala!
Nem volt otthona, nem voltak barátai, alkalmi munkákból élt. Erdőben, elhagyott házakban húzta meg magát. Ma úgy hívnánk, hogy hajléktalan. János önszántából élt így, és nem kényszerből.
Szóval egyszer megjelent János, teljesen váratlanul. Iván sem remélte, hogy egyszer az életében viszont látja a testvérét. Jánost még nem volt alkalma addig bemutatni feleségének, és a lányoknak. Ez most jó alkalomnak bizonyult. Ez után János többször tett látogatást a családnál. Nem sűrűn, úgy 2-3 évente, és 1-2 hétig maradt.
Úgy 20 évvel ezelőtt szintén látogatóba érkezett, nem volt valami jó színben, betegnek látszott.
Egy őszi nap, olyan erejű vihar támadt a családban, hogy Ivett úgy döntött, édesapjához költözik. Rozália nagyon szenvedett, hogy lányának el kellett mennie, ezért felszólította Jánost, hogy tűnjön el. Ha a Ivett nem maradhat, akkor neki is mennie kell. János vonakodott, de eleget tett a felszólításnak. Mikor kilépett az ajtón, így szólt: - Engem többet nem láttok, soha nem jövök vissza. - majd elment.
Ez után kezdődött a furcsa hangok keletkezése. Léptek zaja, ami kintről szürődött be a házba. Nappal is hallható volt, de inkább az estékre és éjszakákra volt jellemző. Egy párszor megtérfálták a családot a különös hangok. De egyszer sem találtak senkit kint a ház előtt. Így lassan megszokták és nem figyeltek oda, majd lassan feledésbe merült.
A maradt család élte tovább minden napjaikat egészen addig még Rozália kezébe nem került egy újság, amiben egy a falu határában talált holttest maradványairól írtak. Az újságban beszámoltak, hogy egy vadász találta meg az oszlásnak indult holttestet, aki kb. 4 hónapja lehetett halott. A cikk lehozta a halott mellet talált személyes tárgyak képeit, hátha segít az azonosításban. Rozáliának elég volt egy pillantást vetni a tárgyak képére (hálózsák, kés, pohár, távcső…) rögtön tudta ki a halott ember, akit a falu határában egy bozótban talált egy vadász. Biztos volt, hogy János maradványait találták meg. S mikor férjével is közölte és mutatta az újságot, az nem foglalkozott vele, nem is érdekelte, egyszerűen nem volt hajlandó felfogni, még csak az esélyét sem, hogy testvére az, akit megtaláltak. Rozália nem adta fel. Idővel rávette férjét, hogy győződjenek meg személyesen a dologról. Mikor már saját szemükkel látták a ruhákat, tárgyakat már Ivánnak is egyértelmű volt, hogy testvére meghalt.
Ezen a napon, mikor a hatóságok és a család számára kiderült, ki az, akit megtaláltak, (a rendőrség nem talált bűncselekményre utaló nyomokat, és lezárta a nyomozást)
történet egy érdekes dolog.
Rozália és kiesebbik lánya voltak csak otthon, mikor kopogtattak az ajtón. Az asszony kiszólt, - Tessék. - de nem történt semmi, majd pár perccel később ismét kopogtak, már erősebben és többször. Az asszony mérges volt, ki lehet az, aki ilyen türelmetlen, hogy majd rá töri az ajtót. Kinyitotta, senki nem állt kint. A hideg futkosott a hátán, szétnézett, nem látott senkit. Visszafordult, pár lépést tett, csupán amikor ismét erősen kopogtak visszament, és kinyitotta immár másodjára az ajtót. Senki nem ált előtte. Viszont a hideg úgy rázta, mintha jeges vízbe merült volna. Ekkor már tudta (gondolta), hogy János szelleme kér bebocsájtást. A nő hangosan ezeket a szavakat mondta: - Szia, Jani. Sajnálom, hogy betegen elzavartalak, ha akkor nem így teszek, lehet, hogy még mai is élnél. Gyere be, nem haragszom rád. Majd becsukta az ajtót.
Rozália lelkiismeretfúrdalása ugyan megmaradt, de több furcsaság nem is történt az óta.